Nemzeti

  1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.
  2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.
  3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.
  4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, e nélkül nem lehetsz jó magyar.
  5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert, ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.
  6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.
  7. Haa közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.
  8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.
  9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.
  10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzet tudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

/Forrai Sándor/

Nyílzápor 2009 Ópusztaszer, Artúr a célellenség. Köszönhető ennek a kizsákmányoló világrendnek, mint minden családban, így, nekünk is megadatik a napi 20 órás pörgés az életben maradáshoz. Mindez mellett azért ment ezerrel a szervezkedés a 2009-es nyílzáporra. Tavaly is nagy csapattal érkeztünk, idén sem szeretnénk szégyent vallani. Végül ez sikerült is, mert 64 fős társaság vallotta magát a kiskunfélegyháziak zászlaja alá. Barczikay Gáborral kettesben küzdöttük össze ezt a népes, harcos sereget. 5-6 nappal a rendezvény kezdete előtt hajnal 2 körül végre volt időm elolvasni a részvételi kiírást, mert egyre több kérdés merült fel, amire nem tudtam hitelt érdemlően válaszolni. Akkor olvasom, hogy a tizedek vihetnek célbábut, amit talán még díjaznak is a szervezők. Nagy lelkesedés fogott el, úgyhogy azonnal küldtem is géplevelet 3 jó családbarátnak, hogy találka holnap este Fekete Bandi bátyáméknál megbeszélés céljából. Na össze is jöttünk, csak Bandibáék nem tudtak róla mert nem volt pár napja netük és Kollár Laci maradt távol. Azért jót beszélgettünk és eldöntöttük, hogy Mészároséknak is itt a helyük. Másnap este már együtt a csapat ismét Kollár nélkül, (más dolga akadt). Tervet munka kezdete vette. Hárman hatfelé szaladtunk az éjszakában és hajnal 3-ra már össze is hordtunk majdnem mindent és a keret is kezdett összeállni. Közben megettük szeretett Jutka nénénk összes frissen sütött sütiét. Testet egy nagy zsák adta, ami a kiírásnak megfelelően, hogy” vesszőkímélő legyen” nejlondarabokkal töltöttük. Altest-lábak. Na mi legyen? Fiam rohanj haza a motoros harisnyámért. Kitömtük. Alakul. Varrás. Órákig varrogattam, lányok először becsmérlő tekintete s megjegyzéseik mellett, majd jöttek kérdezni, hogy s miként is kell ezt a hurkolóféle varrást csinálni? Tudatlanságukért cserébe, befűzhették a tűt, mivel nem volt nálam szemüveg. Test egyben. Karok? Jutka ünneplő harisnyája lett az újabb áldozat, de ezt már csak másnap folytattuk. Azt is kitömtük, felvarrtam, közben fogyasztottuk a finomabbnál finomabb hozott sütiket, na és Jutkáét. Akkor áll a test, de mi legyen vele tovább, mert eddig bárki meg tudta volna csinálni, valahogy ki is kellene dekorálni. Fogy az idő, de semmi ötlet. Bandibának a szekrényében vár a kaftánanyag varrásra. Jutka sutyiban kihozza. Nem akarjuk, mert szép és vadonatúj..na…ne. DE! Álarc egy battman féle csúfság a sufniban. Azonnal átszabtuk. Futás haza mert van otthon szép új ritkaszövésű zsákszövet. De hogy legyen ebből láncing és fejvédő? Tamás fiam hozatott Pestről “speciális politikai” célra, speciális ezüstsprét 4000-ért. Lopjuk el! Elloptuk. J. Tisztára olyan, mint a láncing, de a spré kifogyott. Na ezt sem tudjuk üresen visszatenni a helyére. Kellene rá cipő is. Harisnya úgyis hosszú, Próbaként odaszerkesztettem cipőmet, ami 15 évig szolgált velem lakodalmi munkáim során. Ottmaradt mert tetszett mindenkinek az ötlet. Páromnak, Mónikának is, mert utálta ezt a cipőmet. Varrtuk hajnal 2-ig, de nem végeztünk vele. Péntek délután a lányok befejezik, mert nekünk pénzt kell keresni. Szabták-varrták a kaftánt, láncinget fejvédőt, stb. Amikor munka után arra mentem, hogy megnézzem a művet, útban összeszedtem mindenféle kötekedő gondolatom, hogy mi a fenét tettetek, nem megmondtam, hogy …. valamint ez a forma soha nem volt ellenség… úgy néz ki mint egy besz…. stb. Azonban amikor beléptem és Ő ott ült Bandibátyám gondolkodó székében, akkor tisztelettel köszöntem Artúrnak. Gőzöm sincs ki adta neki ezt a nevet. Még az utolsó simítások. Bandibá faragott dárdát, de meg kellene állítani a célállomáshoz és még szállítható is legyen. Ez is megoldódott egy rejtett fatámasszal. Pajzs kellene. Lavor gyorsan elő, bele egy keménypapír, tele gyorsan púrhabbal. Megkötés után formálás, felerősítés. Közben végre megérkezett Kollár Laci is a munkálatokhoz J. Örömmel fogadtuk a régi-új csapattagot. Mint dekormester hazaszaladt kivágni a pajzsra a dekorációt. Vállalta holnap reggel hétre ott lesz Artúrért és elszállítja a tett helyszínére. Még az este felhívtam telefonon s megbeszéltük a szállítás részleteit. Kérdezte, hogyan vigye? Mondom, a beteszed az anyósülésre, bekötöd az övvel és elhozod, ennyi az egész. Jó de akkor az asszony hova üljön? Tőlem megszokott nagypofával közlöm, hogy tedd a csomagtartóba, ne is gondold, hogy Artúr kerül oda! Gyanús volt a visszhang. Kérdem Kollár Laci barátomtól, most hol vagy? Kocsiban jött a válasz. Akkor ki vagyok hangosítva? Naná, jött a válasz…….Asszony? …mellettem…….Akkor nekem annnyi….. nem, téged senki sem vesz komolyan, még a feleségem se. Köszi, de legalább most nem esett rosszul. Szombaton hajnalban szedem össze a népet, akiknek nem volt utazási lehetősége és indulunk Ópusztaszerre. Bandibá csörget 7-10 kor Laci nincs még itt Artúrért. 2 perc ott vagyok, mert az utca végén járok. Artúrt teljes tiszteletadás mellett betettük a hetedik ülésre, bekötöttük nehogy a rend őre…de személyilyét nem vittem csak az éjszaka gravirozott táblát Készitette Dr. Mészáros Család Fekete Család Kollár Család Dinnyés Család Kiskunfélegyháza Büszkeséggel állítottuk fel népes tizedeink elibe. Azonban félegyházi vesszőtől nem szenvedett találatot (nem véletlen). Szerencsére 5 tizedben terültünk el, igy a 66-67- 68-as tizedek szinte teljes össztüze rézsutas helyzete miatt teljes védelmet adott népünk ellenfelének. Mégis legyőztük, és mint a krónika írja a magyar mindig tisztelettel bánt legyőzött ellenfelével. Mi sem tettünk másképpen. Tiszteletadás mellett teljes díszben felállítottuk a tanyánkban álló állandó jurtában és azt őrzi most a gonosz szellemektől, betolakodóktól. Ott lesz versenyen kívül minden nyílzáporon, hisz az Ő hadizsákmányuk mostmár de mi a készítői örömmel nézünk rá. Mintegy 10 találat sebei lassan gyógyulnak, aki tiszteletét veszi a következő években a Dinnyés Tanyán rendezett íjászversenyeken, az megtekintheti a nyert , de mégis vesztett oldalon álló Artúrunkat. Nyerő, mert másnap tudtuk meg, hogy Artúr nyerte a kiállított bábuk viadalát. (Mindig is kedvenc számom volt a 13-as.) Ajándéka egy Gózer-féle biokompozit íj. Mivel vasárnap is a helyszínen voltam, így a nyereményt titokban átvettem. Jöttek a hívások a barátoktól, hogy igaz-e…., hogy azt halloták Artúr…. sőt Jutka még örömében puszit is adott Magyar Atillának a hír hallatára. Letagadtam mindent. Nem tudok róla, …Te meg összepuszilgatsz a férjed szeme láttára bárkit, aki ilyeneket mond Neked… stb Na ne mondjam nem volt könnyű titkolni, hogy ne legyen félreérthető a becsületem. Hétfőn összetelefonáltam minden érintett családot, hogy meglepibuli ma este Bandibá 60.ik szülinapja tiszteletére nálunk. Azonnal torta, amit összeadtunk és Bandibá fotója lett rajta természetesen ijjal a kezében. Csakhogy Bandibát is oda kellene csalni. Nagy trükkök által bevágódott a tanyából egy klottgatyában. Gyanús volt Neki a mintegy 25 fős terítés és a néhány kiló félig sült flekken stb. Vacsorakezdetként kis bevezetőmben bemutattam Artúr nyereményét, amit becsszó én sem bontottam ki addig. Voltak tárulkozó szemek, nagy örömmámor. Kézről kézre ment az ij. Éjszakai próba, miegymás. Majd előkerült a torta, ami nagy élményt adott szerény csapatunknak, mert szeretett örökifjú, aranylelkü Bandi bátyánk szemében öröm volt látni a meghatódás könnyeit. Végén kiderült, Mészárosék tudták, hogy tegnap átvettem az íjat de nem árultak el, hanem kivárták a meglepetés örömszerzés lehetőségét és így még tolvaj sem lettem. Köszönjük Neked Magyar Atilla a nyílzáport, köszönjük Neked Grózer Csaba a felajánlást. Magyarok Istene adjon erőt-egészséget Atilla, hogy még nagyon sokat tehess a magyar kultúra, fen maradása érdekében. Jobbulást kívánok Neked innen a klinikáról Neked oda a kórházba! Dinnyés Gyula sk Ksikunfélegyházai lakosként jelenleg Szegedről Képek mellékelve De hamarosan a http://koppany-nemzete.uw.hu/ címen is fent lesznek a nyílzáporral együtt

DIETMÁR ÉRSEK HALÁLA

2009- ben a nyílzáporon részt vett és nyertes Artúr folytatásaként tervezgettük a művünket. Íjászedzésen kértem a növendékeket a környezetkímélés jegyében, a hulladék nejlonzacskók összegyűjtésére. Ezzel is a természet védelmét gyakorlandó tevékenységként. Szépen gyűltek is edzőtermünkben a megtömött szatyrok. A legközelebbi túri butik olcsó, de erre alkalmas ruhadarabjai, valamint a tanítványok kinőtt ruhadarabjai adta a formát. Figyelembe véve, hogy a bábunak vesszőkímélőnek kell lennie, így törött vesszők adták a gerincet a nejlonnal és szétlőtt vesszőfogó-darabokkal kitömött ruháknak. Lázas munkálatok folytak. Élvezték a gyerekek az alkotást. Három bábu készült el és ebből alakítottuk ki a jelenetet. Érsek térdrerogyott állapotban, két katona támogatásával. Katonák sisakja és pajzsa bőrből. Sisakok egy labda alapjára helyezett szögecselt bőrrel készült, azonban az egyik,az utolsó napon az autómban maradt pár órára. Hőre zsugorodó labda volt. Eredményt sejtitek. Azonnal szétdarabolni és restauráláson kellett átesnie, hogy valamit mutasson, ezért lett az acélinges sityak, a másik katonán maradt a már elkészült gumilabdás sisakos verzió. A ruházat alapanyaga pedig az egyesület ruhaterveiből elvonva lettek felhasználva. Cipőket ki, ki a kinőtt lábbelijét áldozta fel, melyet púrhabbal öntöttünk ki. A készítésnek különös menete nem volt, talán annyi észrevételem, hogy a közös munka formálta a kis csapatot. Jópofa hülyéskedés, ugratás következte készült. Örömmel láttam, ahogy a zárkózott tagunk is itt megnyílt. Így is közelebb kerültünk egymáshoz. Hónapokig gyűjtöttük a belevalót, hetekig alakítgattuk a formáját, külalakját és ez jót tett a közösségünknek. Semmi különös nem történt, olyan snassz a történet az egész munka. Mindenki dolgozott rajta a maga tehetségével. Ki varrta, ki tömte, ki a tartószerkezetet készítette. Fekete Bandi bátyánk a botot, a dárdát és a kardot faragta. Alkotásának nagyságát igazolja, hogy mire kimentünk a nyílzápor után a bábukért, akkorra ellopták a kardját. Persze lehet, hogy csak egy bajba került harcostárs a maga védelme érdekében magához vette. Semmi gond, mert Bandibá tegnap hozott egy újat. Azonban a készítés egyik története mégis napi téma köztünk. Mivel az edzőhelyünk 100 éves épület, így nincs túlfényben. Egyik este kitettük az épület elé az egyik katonát a járdára és ott varrtuk. Egyszer csak megjelent a rendőrség. Valaki szólt, hogy ott a Fürdőszálló előtt valami baleset történhetett. Kijöttek, megnézték, és mosolyogva távoztak, Szomszéd kertben barantázó csoport lázasan figyelte az eseményeket és nagy izgalommal nyugtázták, hogy biztosan meghalt, mert a rendőrök is elmentek és az alak még mindig fekszik, körülötte meg az íjászok hajladoznak. Erre Balázs átadta az edzés vezetését és odajött hozzánk információt szerezni. Nagyokat mosolyogtunk az eseményen és én a szívmasszázst vállaltam, Balázs pedig a mesterséges légzés befúlyását. Fotóval örökítettük a nagy eseményt. Ez végképp megakasztotta barantacsoport edzési szándékát. Balázs visszament és mondta, hogy szakember kellene, aki folytatja az élesztést! Erre egyik tanítványa azonnal rohanó léptekkel a helyszínre érkezett. Persze mi ebből semmit sem tudtunk,így akkorra felállítottuk a katonát és a falhoz támasztottuk két társa mellé. Jött a leány rohanva a maga teljes aggodalmával és tiszta, segítő szándékával. Amikor oda ért kérdezi: „hol van?”….. mi? ment a válasz…”hát.. a….” Balázs a háttérből „ott a bejáratnál” Erre leesett mindenkinek a tantusz. Szegény, ártatlan, lelkiismeretes leányon megfagyott a mosoly, de ekkor Balázs már az életét mentve menekült a parkon keresztül, lehetőleg messzire. Nem volt szerencséje, mert a leányzó bírkózó magyar bajnok, így szerintem még most is üti. Csőbe húzott hölgy nevét szándékosan nem írtam le, mert bevallom, hogy azt az ártatlan arcot és riadt, őszinte segítőszándékot látni az arcán nem mindennapi lehetőség. Megsajnáltam, még akkor is, ha akkor nevettünk és ma sem sírva, soroljuk el a történetet. Nagyvonalakban ennyi a története a Dietmár érsek halála című jelenetünknek, aminek a névtábláját fába véstem és a jelenet elé raktuk. Azonban a szavazásnál jött egy szavazó, aki a keresztes lovagra adta le a szavazatát. Kérdezte milyen nevű bábuk vannak. Felsoroltuk a neveket. Felháborodott, hogy mit képzelünk, hogy papra lövünk? Mondtam Neki, hogy az az érsek, aki a magyar ellen kardot ragadt és ölte a magyart, arra szívesen lövök. Felháborodva távozott a keresztes lovag szavazatával a jurtából. Természetesen versenyen kívül a tavalyi győztes Artúr is jelen volt és egy méterről nézte az eseményt. Amikor a lovasíjászok megsorozták, rutinos harcedzett sumákként elfeküdt és ott élte túl a harcot. Érsekünk több tucat vesszőt gyűjtött be. Ellenségnek készítettük őket, de mégis a szívünkhöz nőttek. Székhelyünk bejáratának szemben strázsálnak napi 24 órában és sokszor még köszönünk is nekik. Tiszteld az ellenségedet! Már megvan a jövő évi terv, de nem fogjuk benevezni, mert nem szeretnénk azt a vádat kapni, hogy mindig mi nyerünk, addig is nagy érdeklődéssel várjuk a nyeremény íjat, amit Magyar Atilla ígérete szerint postán fogunk megkapni.  Turul Koppány Íjászai nevében Kiskunfélegyházáról Dinnyés Gyula Huj Huj Hajrá! Kiskunfélegyháza 2010. 08.13.

KOTZIAN RUDOL ÉS PAPP-VÁRY ELEMÉRNÉ VERSBE SZEDETT GONDOLATAI

AHOGY SZAVAZTÁL...

Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjanak neked IGEN-t avagy NEM-et!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dühöngő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Épp olyan hű legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
Aszerint áldjanak, vagy átkozzák majd neved,
Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!

Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
Hogyha NEM-et, Ő se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
Aki elveszejti vér szerint testvérét,
Nincsen rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Kotzian Rudolf: Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Az az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Az a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

A jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha bevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veled,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, a szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited, s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy válljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

SUMER-MAGYAR NYELVAZONOSSÁG NEMZETKÖZI ELISMERÉSE

1973-ban Párizsban, a Sorbonne-on tartották meg a XXIX. Nemzetközi Orientalista Világkongresszust. Elnöke: prof. dr. René Labat, a minden szakember által használt sumer-akkád szótár szerzője volt. Itt gyűlt össze a világ összes ún. “sumerológus” szakembere.
E sorok íróját a kongresszus elnöke megtisztelte azzal, hogy eloadónak a Közel-Keleti Szakcsoport megnyitó ülésére jelölte, ahol az ülést kezdő előadó az elismerten legkiválóbb sumerológus, prof. Samuel Noah Kramer volt, és az ülést záró előadó e sorok írója.
Előadásomat azzal kezdtem, hogy három olyan falitáblát mutattam be a kb. 150 főnyi nemzetközi hallgatóságnak, amelyekre nagy betűkkel ráírtam a Tihanyi Apátság Alapítólevelének magyar szórványait.
Boldogan láttam, hogy a magyarul nem beszélő német, angol, francia sumerológusok sumer nyelven olvasták és írták át a jelentést saját nyelvükre. (A jelenlévo Kramer professzor és dr. Labat is.)
Amikor a harmadik táblát mutattam fel, Kramer prof. egyik Tel-Aviv-i tanítványa felállt, és angolul (amilyen nyelven én előadtam) kérdezte így: “Mit akar maga ezekkel a sumer textusokkal?”
“Köszönöm, hogy maga sumer textusoknak ismeri fel ezeket a mondatokat, mert én eddig a Kr. u. 1000 körül beszélt és írt >magyar< nyelvbe tartozónak véltem. De ha maga, és miként látom, mások is sumer szövegnek veszik, akkor önök állapítják meg azt, hogy a Kr. u. 1000 körül írt és beszélt magyar nyelv azonos a sumerral” – feleltem.
De már korán reggel, az ülés megkezdése előtt (mely a Sorbonne egyik legnagyobb tantermében volt) a tantermi nagy táblára felerősítettem a Tihanyi Apátság Alapítólevelének hatalmasra felnagyított fénymásolatát, amelyen a szöveg messzirol látható volt, és feleletem után leeresztettem a felgöngyölt fénymásolatot, megmutatva benne a sumernek elismert magyar szórványokat a latin szöveg között.
Kérdezem az olvasókat és “bölcs” tudósunkat is így: “ha helyemben egy német, francia, román vagy zsidó bizonyította volna így a sumernek az ő anyanyelvéhez való tartozását” – honfitársai nem “világszenzációnak” hirdették volna ezt a csodálatos lehetőséget…?”

ŐSI MAGYAR GÉN

A montreáli McGill Egyetem kiváló professzora Wilder Penfield néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a gén/fajta, amely Földünkön alapvető gén. Ez lett volna a feladat, amelyre az egyetemi tanár óriási, millió dolláros támogatást kapott. A ki nem mondott, de valódi célja volt a kutatási feladat-adásnak, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsőbbrendű gént. Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet. Kettőt! Megállapították eme kettőről, hogy ezeket ugyan – akár évszázadokon, generációkon át – el lehet ideiglenesen nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltűnik. Ezek a megtalált gének évszázadok után is feltörnek: s a kettő üti egymást. Pillanatnyilag az egyik gén a másikat elnyomhatja, össze is házasodhat, de a 3., 4., 5. generáció után feltör egyikük és kizárólagosan fog uralkodni. A Wilder Penfield-féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént, amelyiknek nincs neve. Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviseloje a Közép-Európában élo és ma magyarnak nevezett náció, de hozzátette végső tanulmányi jelentésében, hogy földgömbünk öt teljesen szétszórt pontjain ugyancsak megtalálható ugyanez a második gén. Eme, – a szemita barát – Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az Alapítvány azonnal törölte támogatását, megtiltotta a jelentés közzétételét, és annak kinyomtatását. Erősen kétlem, hogy az valaha is napvilágot lát. Egy alkalommal kezemben volt ez a zárójelentés. A Bizottság szakértői jelentésében megadott 5 pont “folt” – ezt teszi hozzá Árkay – egészen misztikusan tökéletesen azonos azzal az öt folttal a Földgömbön, ahol a pentatonikus ötfokú magyar népzene létezik. De most jön még a java! Baráth Tibor professzor kedves barátommal volt 2-3 éve – folytatja beszámolóját Árkay – egy nem mindennapi telefonbeszélgetésem. Ekkor ezeket mondta nekem Tibor: Ó nem ismeri a népdalt, nem zenész. Van neki egy világtérképe, amelyen feltüntette, hol találtak az oskortól kezdve, akármilyen ősmagyar, vagy bármilyen más nyelven olvasható, megfejtheto feliratokat. De bevallja nem érti, mert a Föld öt helyén vannak teljesen szétszóródva. Erre elkezdtem hegyezni a fülemet. Melyik öt helyen? – kérdeztem. Hát – mondta Tibor – 1. Magyarország és Közép-Ázsia, Ural környékén, de nem a szláv területeken, 2. a Távol Keleten Kínában és Japánban, 3. Közép Afrikában, 4. az amerikai indiánok vidékén, és 5. Skóciában. Hát majdnem leültem! Ezek a foltok ugyanis hajszálra azonosak a pentatonikus zene 5 nagy foltjával és a Penfield Bizottság-féle vércsoport foltokkal! Ez három egymástól teljesen külön irányból, a népzene-kutatás, a népcsoport-kutatás, és az ősrégészet teréről származó bizonyítékok adatait hozza egy nevezőre. Hát akkor miért vagyunk begyulladva? – kérdezi Árkay. “Minket nem lehet kiirtani, feltörünk, nem vagyunk egyedül! Miénk a jövő!”
Forrás: Magyarságtudományi Intézet

GONDOLATOK '56-RÓL

Nándorfehérvár hőse, Kapisztrán János halálának 500. évfordulóján tört ki az \’56-os magyar forradalom. Mintha a hősök feltámadtak volna. Csodálatos, felejthetetlen nemzeti összefogás született. Aki nem élte át, annak nehéz ezt az érzést megéreznie, megértenie. 1956. október 23. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt. Napjainkban többször vetődik fel a kérdés, hogy 1956. október 23-a netán KGB-s provokáció révén robbant ki. Ha lenne is ennek alapja, egész más lett, mint amit a megszállók tervezhettek. Nem egy könnyen leverhető zavargás, hanem forradalom és szabadságharc volt, ami 1956. október 23-án elkezdődött, ami a magyar feltámadás lehetőségét rejtette magában, ami világtörténelmet is formált. A felkelést kiváltó okok abban az iszonyatos 1945-öt követő szovjet megszállásban és ÁVH-s rémuralomban keresendők, melyek a Rákosi-korszakot jellemezték. A kitelepítésektől a padlás lesöprésekig, a politikai terrortól a szovjet érdekek kiszolgálásáig, a politikai elitéltektől zsúfolásig megtelt börtönökig, a már egymást is irtó pártemberekig. Tény, hogy az 1947-s Párizsi Magyar Békeszerződés II.fejezet 22.cikkeje értelmében a megszálló Szovjetuniónak csak annyi fegyveres erő tartására volt joga akkor hazánkban, mely az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonal fenntartásához volt szükséges. Az a tény, hogy 1955. május 15-én Ausztria független, semleges állam lett, azzal járt, hogy a szovjeteknek el kellett hagyniuk Ausztriát. Ez azzal a reménnyel kecsegtette a magyarokat, hogy egy éven belül tőlünk is ki kell vonulnia a megszálló csapatoknak. Ha előkerülnének olyan dokumentumok, melyek azt igazolnák, hogy 56 őszén a szovjetek és kiszolgálóik fegyveres zavargásokat akartak kirobbantani hazánkban, annak indító oka, célja egyértelműen az, hogy a megszálló szovjet csapatok hazánkban maradhassanak. Ezt látszik erősíteni Leon Uris is Mittla-szoros című dokumentum regényében, miszerint Ben Gurion izareli miniszterelnök csak akkor kezd az egyiptomi seregek elleni támadásba, amikor megkapja Budapestről a hírt: október 2o-án (!), hogy Budapesten lázadás lesz! Moszkvában világosan látták, hogy a lengyeleknél és a magyaroknál válságos helyzet alakulhat ki. A Szovjetunió minden eshetőségre felkészült. Egy esetleges lázadás leverésére \”Iránytű\” néven hadműveleti terv is készült. De mi is történt azon a történelmet formáló október 23-án? Emlékezzünk 1956. október 23-ára! \”…A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon. (…) Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.\”- írja A magyarok vére című írásában Camus. \”1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt\” – méltatta 1960. október 23-án J.F. Kennedy, Amerika elnöke, a magyar \’56-os forradalmat. 1956-ban a forradalom és szabadságharcban a barikádnak csak két oldala volt. Az egyik oldalon a nemzet küzdött a szabadságáért, a másik oldalon azok voltak, akik saját hatalmuk biztosítása érdekében idegen megszállókat hívtak a magyar nemzet ellen segítségül, akikből a megszállók hű kiszolgálói lettek évtizedeken keresztül. Vajon hányan tudják kicsiny hazánkban, hogy kikért és miért szólalnak meg a keresztény világban mindenütt, minden délben a harangok? Tudatosult-e a fél évezreddel későbbi nemzedékekben, – akiknek fejébe, szívébe lelkébe megpróbáltak 60 esztendő óta folyamatosan bűntudatot táplálni idegen érdekek szolgálatába szegődött vezetői – hogy Európa szívében a magyar nép évszázadokon át védőbástya volt, hogy a maga szabadságküzdelmeivel Európa szabadságát is védte. Mégis, amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta. Így volt ez 1956-ban is, amikor a magyar nemzet szabadságharcát vívta a szovjet megszállók és kiszolgálóik ellen. Miközben a nyugati világ bennünket kitartásra bíztatott, Amerika elnöke, Eisenhower a szovjet vezetők tudomására hozta, hogy szabadkezet kapnak a magyar szabadságharc leverésében. Sőt azt is megakadályozták, hogy a megsegítésünkre szervezett százezer spanyol önkéntes Magyarországra jöhessen. Szolgalelkű politikusainknak nem ártana erre is emlékezni. Mi történt 1956. október 23-án? A vidéki egyetemeken már napokkal korábban tanácskozások, viták zajlottak. A hallgatók megfogalmazták követeléseiket, és az egyetemek küldöttei 22-én a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a 23-i -lengyelek melletti- tüntetést, miközben a Műszaki Egyetem épületet körbe zárták az ávósok. 1956 október 23-án az MDP hivatalos lapja, a Szabad Nép \”Új tavaszi seregszemle\” című vezércikkében üdvözölte az ifjúság követeléseit. Megjelent Gomulka beszéde teljes terjedelemben, és közölték az Írószövetség felhívását is, melyből kitűnt, hogy az írók a lengyel változásokkal egyetértenek, de a tüntetést nem helyeslik. Reggel érkezett haza Jugoszláviából a magyar párt és kormányküldöttség, és azon nyomban üléseztek is. Az ÁVH, a párthadsereg megszervezte a Fő utcai börtön és a Rádió védelmét. A hatalom bizonytalanná vált, hol engedélyezte, hol betiltotta a tüntetést. Nagy Imre és barátai Losonczy Géza lakásán tanácskoztak a válságos helyzetről. Új vezetést tartottak szükségesnek Nagy Imre miniszterelnöki vezetésével. Talán legérdekesebb momentuma ennek a tanácskozásnak az, hogy Nagy Imre ellenezte a tüntetést. Október 23-án a fővárosban három jelentős helyszín köré csoportosultak a történések, amelyek gyakorlatilag közel hasonló időpontban zajlanak. Hol és hogyan zajlott a tüntetés 15 órakor indult a tüntetés a Petőfi-szobortól. A vidéki és fővárosi egyetemekhez csatlakoznak a Zrínyi, Petőfi katonai akadémiák, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola hallgatói is. Az egyetemisták és tanáraik Pesten a Petőfi-szobornál, a budaiak a Műszaki Egyetemnél gyülekeztek, és indultak a Bem-szoborhoz. A diáksághoz csatlakoztak a teherautókon érkező munkások is. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el szívbe markolóan a Nemzeti dalt, és egy diák felolvasta a 16 pontos követeléseket. Innen a Kossuth Lajos utca, Károly körút (Tanács körút), Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István körút, Margit hídon keresztül vezet a tüntetők útja a Bem-szoborhoz. Itt egyesültek a Duna-parton vonuló tízezres budai diáksággal. Az egyetemisták szoros, rendezett sorokban, kart karba fűzve vonultak, hogy provokátorok ne furakodhassanak közéjük. Nemzeti, piros-fehér-zöld színű zászlókat vittek, ! s hazafias dalokat énekeltek. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc szavalta el a Szózatot. Végül Z. Herbert lengyel író üdvözölte a tüntetőket. Mivel igen rossz volt a hangosítás, a diáksághoz csatlakozó hatalmas tömeg követelni kezdte, hogy Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél. Megszülettek az első lyukas zászlók, amelyek azóta a bátorság és szabadságszeretet szimbólumaivá váltak. A nemzeti érzés felülkerekedett a félelmen. Bicskákkal vágták ki a gyűlölt Rákosi-címert a nemzeti zászlókból. Megindult a hatalmas tömeg a Kossuth térre, ahová teherautókon érkeztek a különböző gyárak munkásai is. 17 és 18 óra között mintegy kétszázezres tömeg gyűlt össze, és várta Nagy Imrét. A Parlamenthez vonuló tömegben már hangosan szólt a forradalom majd szabadságharc leglényegesebb követelése: \”Ruszkik haza!\” A tüntetők egy része a Rádióhoz ment, hogy felolvassák a hírekben a követeléseket, mások a Városligetbe indultak, a Sztálin-szoborhoz. Jelszavakat skandáltak: \”Vesszen Gerő! Vesszen Piros! Vesszen az ÁVO!\” Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. Miután a téren kioltották a világítást a sötétben csak a Parlament tetején égő vörös csillag világított. A tömeg az aznapi Szabad Nép újságokat (Népszabadság előd lapja) összecsavarta, fáklyákat gyújtott, és skandálni kezdték: \”Oltsák el a csillagot, fogyasztja az áramot!\”- mire el is oltották. Nagy Imre csak ezt követően, 21 óra tájban érkezett, s miután szinte kituszkolták a Parlament erkélyére, szerencsétlen beszédét \”Elvtársak!\” megszólítással kezdte, mely a tömegből ellenszenvet váltott ki. \”Nem vagyunk elvtársak!\” Nagy Imre kénytelen volt \”Magyarok! Barátaim!\”-ra változtatni a megszólítást. Nem sokkal a beszéd után érkezett a hír, hogy a Rádiónál lövik a tüntetőket. A Parlamenttől, akárcsak a Városligettől az emberek megindultak a Rádióhoz. A Ruszkik haza! Nem vagyunk elvtársak, a kommunizmus vörös csillag jelképének elutasítása, \’56 alapkövetelményei voltak. Vagyis: szabadságot és függetlenséget, magyar utat, demokráciát! Így dőlt le a Sztálin szobor A Dózsa György úton volt a hírhedt Sztálin téren a Sztálin-szobor. A szobor felállítása előtt itt állt a híres Regnum Marianum templom, a magyarok Nagyboldogasszonyának temploma. A templomot az 1919-es vörös uralomtól való megszabadulás emlékére építették. A hatalmas Sztálin-szoborba sajnos nagyon sok értékes magyar köztéri szobrot beolvasztottak, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a nemzeti és keresztény értékeket. A monumentális talapzaton rövid kabátban egyik kezét magasra tartva áll a szovjet diktátor. Itt inkább a munkásság, és a környező lakosság gyülekezett, és a Bem téri tüntetés folytatásaként a résztvevők egy része is ide jött. Itt is egyre hatalmasabbá duzzadt a tömeg. Alkalmi szónokok szónokoltak, a szovjetek távozása mellett már a gyűlölt zsarnokság szimbólumának, a szobor ledöntésének gondolata is megfogalmazódott. A szobor ledöntése nagyon nehezen sikerült, mivel a hatalmas csizmákat vasbeton tartotta. Sok sikertelen próbálkozás után végül lángvágókkal segítettek, majd vassodrony kötelekkel, teherautókkal húzták az akkori nevén Gorkij, ma Városligeti fasor irányába. A szobor végül 21 óra 35 perc 32 másodperckor földet ért. A szobor egyik döntője így emlékszik erre vissza: \”Hatodszor is mentem, és hatodszor is ráraktam a kötelet. Mind a két csizmája körbe volt vágva már. A szoborral csúszkáltam jobbra-balra, a tömeg kiabált, már a tömeg féltett, hogy jövök a szoborral, mivel olyan nagy volt a lengés. Az emberek már annyira bele voltak melegedve a döntésbe. Mikor leértem, az egyik ember azt mondja, hogy \”Na fogadjunk, hogy most ez a szobor lejön érte!\” – Volt egy orosz órája, és letette a földre. Azt mondja: \”Fogadjunk, hogy ezt föl fogja venni most a szobor!\” – Persze mi röhögtünk mindnyájan, hogy hát milyen hülyeség. A szobor előtt lent van az óra. Húzzák a szobrot. Az, a könyökbe hajtott jobb kezével ide-oda mozog. Végre megrogyik a jobb lába, egyenesen dől le, és mintha nyúlna le az óráért. …Az óra megállt, mikor a szobor összetörte. Itt nincs hazugság. Mindenki, aki ott volt, tudja, hogy ez a pontos idő.\” (Schwarcz Gusztáv, \’56-ban 18 éves, sportoló). 21 óra, 35 perc, 32 másodpercet mutatott az óra, amikor a szobor ledőlt. Ezt követően elszavalták a Nemzeti dalt, és az egybegyűlt tízezres tömeg együtt ismételte az eskü szövegét:\”Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!\”- majd elénekelték a Himnuszt. A csizmába pedig kitűztek egy kivágott címerű, lyukas nemzetiszínű zászlót. Ekkor jutott el a térre a hír, hogy a Rádiónál az ávósok lövik a népet, és már áldozatok is vannak. Az emberek teherautókra kapaszkodva vagy gyalog elindultak a Rádióhoz. A hatalmas szobrot a Körút – Rákóczi út kereszteződésébe vonszolták, ahol kalapácsokkal apró darabokra törték. Emléknek, mementóként vitték haza, hogy a bátorság és szabadságszeretet legyőzi a zsarnokságot. Az 50. évfordulóra, erre a helyre állította fel az MSZP-SZDSZ- kormány a mi adónkból a vascsövekből készült éket, a Janus-arcú, kozmopolita emlékművet, amely sokkal inkább a szabadságharcot leverőknek, mintsem a forradalom diadalának állít emléket. A még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök V formátumú, támadó, felvonuló felállására emlékezteti. Hogyan zajlott a Rádió ostroma A Rádió esetleges védelméről már a tüntetés megkezdése után fél 4-kor 30 felfegyverzett, könnyfakasztó gránátokkal ellátott ávós katonával gondoskodtak. Ezt követő fél órán belül még két ÁVH-s századot is kirendeltek a Rádió védelmére, mielőtt a tüntetők odaérnének. Kezdetben 260-280 ávós védte az épületet. 18 órát követően a Belügy gondoskodott a középületek védelméről, és szinte az egész országban egyidőben harckészültségbe helyezték az ÁVH alakulatait, valamint a Néphadsereget is, de utóbbiakra nem mindenütt számíthattak. A piliscsabai és aszódi gépesített ezredet riadóztatták és a fővárosba rendelték. 20 óra tájt Gerő Ernő – miután Hruscsovval tárgyalt -, hírhedt beszédét elmondta a rádióban. Sovinisztának, reakciósoknak, antiszemitáknak, csőcseléknek bélyegezte a tüntetőket. Azóta is, ma is ismerősen felhasznált jelszavak a hatalmon lévők részéről, a nemzetben, hazában gondolkodókkal kapcsolatban. Gerő beszéde az egész országban felháborodást keltett. Ezt követően Gerő a szovjet katonai beavatkozást már sürgette. A Kossuth téren gyülekezőkkel szinte azonos időben érkeztek az első tüntetők a Rádió épülete elé. A diákok a követeléseiket szerették volna megismertetni az egész országgal. Ez nem tetszett a Rádió vezetőinek. Benke Valéria, a Rádió alelnöke intézkedett. Ők nem is érthettek egyet a szovjet csapatok kivonásával és a nemzeti követelések ismertetésével. Végül a diákküldöttséget beengedték, de csak néhány pont felolvasását engedélyezték. Ezt a diákok a Rádió erkélyéről tudatták a tüntetőkkel, akik ragaszkodtak az összes követelés felolvasásához. A közben hatalmasra nőtt tömegből a diákok segítségére sietve – kb. 80 fő – újabb küldöttség próbált benyomulni az épületbe. A bejutottak egyikét még az előcsarnokban lelőtte az ÁVH-s őrség, mire a többiek kihátráltak. A gyilkosság futótűzként terjedt a tömegben. A tüntetők a rácsokba kapaszkodva próbáltak az épületbe bejutni. Néhányuk! at, akik az ablakon keresztül próbáltak bemászni, az ávósok elfogtak. Először könnygázzal próbálták szétoszlatni a tömeget, majd tüzet nyitottak rájuk. A rádióadások ekkor már a Parlamentben működő rádióadóról történtek. A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre. A Rádiót védő 260-280 ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét megtisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gépkocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett. Zólomy Lászlót – akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz – este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt. 21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj. A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. (Nagy Imre beszéde szinte ezzel egy időben hangzik el a Kossuth téren.) Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja. N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe. A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták. A tüntetés spontán felkeléssé alakult. A tüntetők fegyvereket szereztek, és a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás és kiszolgálóik, az ávósok uralma ellen. A fővárosban a felkelők telefonközpontokat, nyomdákat vettek birtokba, valamint behatoltak a fegyvergyártással foglalkozó üzemekbe, és raktárakba. Megpróbálták elfoglalni a Szabad Nép székházat, ahol a pártlap munkatársai üléseznek. Debrecen Ezen a napon a fővároson kívül Debrecenben történtek a legjelentősebb események. A debreceni bölcsészhallgatók és fiatal tanáraik valamint a középiskolások már délelőtt 11 órakor tüntettek, munkásokat győztek meg, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Délután 20-30 ezer ember tüntetett a BM megyei főosztálya, az ÁVH előtt. Az ávósok a fegyvertelen tüntetőkre vezényelték az első sortüzet. A magyar forradalom első halálos áldozatai a debreceni Ács Zoltán, Ádám Mihály és Gorzsás András, harmincan pedig megsebesültek. Ebből az is nyilvánvaló, hogy az első puskalövések még a Rádió ostroma előtt, eldördültek Debrecenben este hat és hét óra között. Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország a hatalmon lévő törpe kisebbség kivételével. A fővárosiaknak teherautókon küldte ajándékként az élelmiszert a vidék. Az \’56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre. Fiatal munkások, diákok, egyetemisták fogtak fegyvert, hogy szembeszálljanak a szovjet megszállás és az ávósok uralma ellen, hogy megvédjék a hazájukat. A hatalmon lévők megpróbálták vérbe fojtani a felkelést Október 23-án éjszaka Gerő Ernőék kérésére a hazánkban állomásozó szovjet egységek bevonultak a fővárosba. A \”segítség kérést\” Hruscsov írásban is kérte, amelyet visszadátumozott formában Hegedűs András írt alá napokkal később. A Szovjetuniót nem érte váratlanul a magyarországi felkelés. Az esetleges lázadás leverésére \”Iránytű\” (Kompasz) néven hadműveleti terv is készült. Ekkor hazánk területén öt szovjet hadosztály tartózkodott. A szovjet hadtest-parancsnokság Székesfehérváron székelt, 12 magyar városban csoportosították a főerőket. Malasenko már október 22-én Budapestre érkezett. Szokolov marsall 21 órakor telefonutasítást adott a szovjet csapatok Budapestre jövetelére. 22 órakor a szovjet csapatok elindultak Kecskemétről, Ceglédről, Szolnokról, Székesfehérvárról, Sárbogárdról a magyar fővárosba, ahová éjfél körül meg is érkeztek. Azonnal megkezdődtek az összecsapások a felkelők, valamint az ávósok segítségére jött szovjet csapatok között. Kétezerre becsülik a fegyveresen harcolókat, a VIII. és IX. kerület ellenállását tartják a legerősebbnek. Október 23-án éjjel szovjet részről 6.000 katona, 290 harckocsi, 120 páncélozott szállító és harci jármű, 156 ágyú bevetésére került sor, ami kevésnek bizonyult, ezért éjfélt követően további két hadosztály átlépte a magyar határt Románia és Kárpátalja felől. Budapesten ez által 24-én már 20.000 szovjet katona került bevetésre. A megszállókat kiszolgáló párt és kormányvezetés a késő éjszakai órákban megalakította a Katonai Bizottságot, mely mindvégig a forradalom leverésén munkálkodott. Tagjai: Apró Antal, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Földes László, Kovács István, Mező Imre, Münnich Ferenc, Piros László, Bata István. A 24-én riadóztatott 5 szovjet hadosztály létszáma: 31.500 fő, felszereltségük 1.130 harckocsi és önjáró löveg, 615 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott jármű, 3.930 gépkocsi. Valamint riadókészültségbe helyezték a Különleges Hadtest vadászrepülő és bombázóhadosztályt és a Kárpáti Katonai Körzet vadász és bombázó hadosztályát. 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt bevetési parancsra, hogy a magyar felkelést mielőbb leverjék. Mindez kevésnek bizonyult. Folyamatosan özönlött be hazánkba a szovjet haderő. Az ávósok levezényelték az első sortüzeket. Statárium és kijárási tilalom volt. November 4-ig a hazánkban tartózkodó 5 Hadosztályhoz, további 17 érkezett. Az RTL bécsi tudósítója szerint, a magyar szabadságharc leverésében 200.000 szovjet katona, 4600 tank, és több száz harci és szállító jármű vett részt. Ez nem egyezik a hivatalosan bevallott szovjet adatokkal, azok lényegesen kevesebbet mutatnak ki, például a rendteremtésben részt vevő katonák számát 60.000 fő körül határozzák meg. A forradalomból már október 24-én szabadságharc lett, mert hadüzenet nélkül, idegen hadsereg támadta meg hazánkat. Nagy Imre csak október 28-án ismerte el a felkelés jogosságát, addig kormánya nyíltan szemben állt a felkelőkkel. Visszatérve az elmúlt 20 esztendő történéseire, október 23-át más események is emlékezetessé teszik. A forradalom 33. évfordulóján 1989. október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, ez egyben 1956 szabadságharcának elismerése volt, amit 1990-ben első törvényként, törvénybe is iktattak. Nagyon szép idő volt. A Parlament erkélyéről Szűrös Mátyás szólt az összegyűlt tömeghez. Szinte szikrázott a napsütésben még a levegő is. Hit és bizalom, remény kelt a szívekben, hogy véget ért a szovjet-korszak, végre független, szabad és jogállam lesz Magyarország. Az azóta eltelt 20 esztendő bebizonyította, hogy ez hiú álom volt. Amit rendszerváltásnak neveznek, az, az ország kifosztását, tönkretételét, a nemzeti vagyonának eltékozlását hozta, valamint a széles néptömegek létbizonytalanságát eredményezte. A tagadott Rózsadombi paktum mind a 20 pontját túlteljesítették. Amikor az Antall-kormányt a Horn-kormány váltotta fel, azt a döbbenetet is meg kellett élni, hogy akiknek örökre távozni kellett volna, visszakerültek a hatalomba. A munkásőrből lett miniszterelnök belügyminisztere, Kuncze Gábor alatt \’56 hősét, Pongrátz Gergelyt a Hősök teréről megbilincselve vitték el 1997.november 3-án, és a Kossuth téren demonstráló, az emléksír előtt imát mondó ötvenhatosokat brutálisan szétverték az intézkedő rendőrök. Volt, hogy idős asszonyt két rendőr földön vonszolt ki a sortűzre emlékeztető emlékmű mellől. Bár a Fidesz-kormány alatt ismét bizakodás volt, és megindult a fejlődés, gazdasági és más vonalakon is, politikailag, de főleg erkölcsileg nagyon káros intézkedés volt, hogy a tiltakozások ellenére a Szabadság téren álló szovjet emlékművet, a gyalázat emlékművét visszaállították. A reményt, a megindult fejlődés teljesen visszavetette, hogy 2002-ben megint azok kerültek hatalomra, akiknek örökre távozniuk kellett volna onnan, akik egyértelműen nem az ország, nem a magyar emberek érdekeit képviselték. Noha igen sokan számítógépes választási csalásról beszéltek, a Fidesz elzárkózott a szavazatok újraszámlálásától, és 3 napon belül megsemmisítették a szavazó cédulákat, amivel ha közvetve is, de elősegítette az ország tönkretételét. Ha nem volt választási csalás, miért kellett azonnal megsemmisíteni a bizonyítékokat? A szavazócédulák megsemmisítése önmagában egyértelmű bizonyíték. Majd 2006-ban tovább folytathatták a kormányzást. A hatalom birtokában egyre gátlástalanabbá váltak úgy gazdasági, mint politikai intézkedéseik ezt igazolják. Az 50. évfordulóra készülve, a tiltakozások ellenére – közel egy milliárd forintot elszámolva – vascsövekből \”alkotott\” emlékművet állítottak fel, mely még csak véletlenül sem idézi \’56 eszmeiségét, és amely a még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök felvonulási alakzatára emlékezteti. Szégyen, de volt 1-2 \”ötvenhatos\”-nak mondott vezető is, aki elárulva bajtársait, asszisztált ehhez. 2006. október 23. az 50. évforduló ünneplésének vérbefojtása, gyakorlatilag 1956. november 4. újrajátszása volt. Délelőtt, a rácsokkal körbezárt Kossuth téren ünnepeltek az évfordulóra meghívott nemzetközi politikai méltóságok a miniszterelnökkel, úgy kb. ötvenhatan. Eljöttek a világ minden tájáról országuk képviseletében elnökök és miniszterelnökök, az 50. évfordulóra, tiszteletet adni az \’56-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak, mely világpolitikai jelentőségű volt, és amit országaik 50 esztendeje cserbenhagytak, kivéve Spanyolországot. Majd megdöbbentő gyorsasággal, a tiszteletadás után mindannyian elhagyták Magyarországot. Mint akiknek sietős dolguk akadt, vagy mintha tartanának valamitől. Talán nem meglepő, elvégre a külföldi titkosszolgálatok itteni tevékenysége folytán netán még tudhattak is arról, hogy mi fog történni az 50. évfordulót ünneplőkkel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy cserbenhagytak bennünket, akárcsak 1956-ban. 1956-ban vérbefojtották a magyarok szabadságvágyát, leverték a szabadságharcot, 2006-ban pedig az arra emlékezőket. Mintha újrajátszották volna november 4-ét, \’56 leverőinek utódai. S nemcsak az azonosító hiányzott az egyenruhás támadókról, de egyes megtorlók a magyar nyelvtudással is hadilábon álltak. *** Most 2009-et írunk, s újra október van. Elégedetlenség az országban mindenütt. A hatalmon lévők nem óhajtanak önként távozni, amíg lehetőség adódik a zsákmányszerzésre. Mindent bevetve próbálnak polgárháborús veszélyt szítani az országban, hogy időt nyerjenek. Ma Magyarországon nyílt magyarellenesség van, sőt adminisztratív eszközökkel genocídium zajlik. A rendőrség politikai eszköz a hatalom kezében. A legnagyobb ellenzéki párt pedig kivár. A Lisszaboni Szerződés olvasatlan megszavazása a parlamenti képviselők részéről jóvátehetetlen bűn volt, mert e szerződés egyben a Velseni Szerződést is életbe lépteti. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak a magyar rendőrséggel verethetik le a nemzeti megmozdulásokat. Jogosan vetődik fel a kétely: működhet-e így egy szabad, független, jogállam? Vagy Magyarország már nem az? Ha sürgősen nem következik be döntő változás a nemzeti érdekek képviseletében, a létkérdés: mi lesz a magyarok sorsa a saját hazájukban, meddig létezik még: édes hazánk, Magyarország. Orbán Éva (’56-ot kutató, közíró)